A régi hindu tanítások az emberi testen 7 főcsakrát különböztettek meg, melyek a test tengelyvonalának meghatározott pontjain helyezkednek el, a gerincoszlop alsó végétől, a farokcsonttól kezdve egészen a fejtetőig.
Ezt a 7 főcsakrát meghatározott testtájakhoz, illetve konkrét szervekhez kötötték, valamint mindegyikhez egy-egy adott színt (a szivárvány 7 színét) társították.
Úgy tartották, hogy ennek a 7 területnek a kiegyensúlyozott energiaellátása tartja karban mind fizikai, mind lelki síkon szervezetünk harmonikus működését. Az egyes csakrák energiaellátási zavarai viszont – akár alul-, akár túlműködésről van is szó – megbontják ezt az egyensúlyt, aminek első körben lelki kihatásai lesznek, de ha huzamosabb ideig nem változik a helyzet, akkor a fizikai testünkre is kihatással lesz és az adott csakrához rendelt szervek, testtájak megbetegedését okozzák.